Könyvajánló - A holdat az égről...

Sziasztok!

Egy könyvajánlóval gazdagítom a blogunkat, s remélhetőleg könyvlistátokat is.

Hetekig szemezgettem vele, míg végül le mertem venni a könyvtár polcáról. Bizonytalanságomat a borító színe váltotta ki, ugyanis a rózsaszín nem az én világom. Egy cseppet sem bántam meg, hogy mégis a kezembe vettem. Sőt, egyenesen imádom magam és a városi könyvtárat ezért a csodáért. Életem eddigi legjobb műve, amit olvastam.

Fülszöveg: Marie Claire egy különleges, vagány kamaszlány, aki bátyjával, Bobbal és édesapjával él. Az apa halála után Marie Claire-re és Bobra állami gondozás vár, ám hogy ezt elkerüljék, inkább New Yorkba indulnak, hogy fölkutassák sosem látott nagybátyjukat. Gregory Hughes regénye nem vérfarkasokkal és vámpírokkal teli fantáziavilágba kalauzolja el az olvasót, hanem napjaink nagyon is hétköznapi New Yorkjába, ami a valóságban egyszerre fantasztikus és veszélyekkel teli. Marie Claire-t és Bobot azonban nem kell félteni: a Central Parkban töltik az éjszakákat, és a legpuccosabb szállodába lógnak be kávézni. Megismerik a környéken lakó hajléktalanokat, új barátságokat kötnek, s a kalandok közben életre szóló tapasztalatokat szereznek. Bizony, azzal is szembe kell nézniük, hogy jó és rossz embereket egyaránt az útjukba sodorhat az élet, és nem biztos, hogy az utazás ott ér véget, ahol eredetileg tervezték... 

Ez a fülszöveg annyit árul el, amennyit kell. Érdekelni fog, mi történik a két gyerekkel, akik elvesztették szüleiket. Milyen kalandok várnak rájuk New Yorkban, kikkel ismerkednek meg, miket tesznek céljuk elérésének érdekében.

Véleményem: Annyira sajnálom, hogy Gregory Hughes-nek ez az egyetlen könyve. És maradéktalanul megérdemelte a legjobb ifjúsági regény címet. A történet fő szála a testvéri szeretet, és gyönyörűen vezeti végig ezt az író. Örülök, hogy végre nem a szerelem van az előtérben, hanem a testvériség, az árvaság. A kislánynak rohamai vannak, s a végén ez kap nagyobb figyelmet is.
Lényegében, egy csodálatos sztori, nem sablonos, és nem tudok róla ennél többet írni. Sőt, még negatívumok sem jutnak az eszembe.

Borító: A fentiekben már említettem, hogy a borítóval akadtak gondjaim (rózsaszín), de aztán forgattam a kezemben, néztem, és rájöttem, hogy ez más színnel nem igazán mutatna jól. Az épületek az alján szépen ívelnek felfelé, gyönyörű. Ötletes, hogy a Hold az 'o' betű helyén van, tökéletes megoldás. Az átmenetek a rózsaszín különböző árnyalatainak az átmenetei szintén csodásak.

10/10

Lenu. xxx