Úton az írás felé 1. - A történet megalkotása

Sziasztok!

Mivel sok helyen láttam már ilyen cikksorozatot, úgy gondoltam, hogy én is leírnám a módszeremet arról, hogyan dolgozok ki egy történetet az első lépésektől. A sorozatnak előreláthatóan összesen négy része lesz:

• A történet megalkotása (Ez lesz most)
• A szereplők
• Helyszínek
• Egyéb változtatások, összefoglalás

Úgy tervezem, hogy háromnaponta hozok részeket. Remélem a segítségetekre lehetek!

Motiváció

Ha én elkezdek valamit írni, mindig próbálok valami motivációba kapaszkodni, egy célt kitűzni magam elé.

Például: Ez lesz az első történet, amit tényleg végigírok! vagy Szeretnék a jövőben író lenni, ahhoz pedig gyakorolnom kell!

Persze ez mindenkinek lehet más, most csak kettő teljesen általános példát hoztam fel. Erre azért van szükség, hogy legyen egy cél, ami miatt nem hagyod abba a közepénél. Nagyon jó érzés befejezni valamit, ráadásul olyan dolgot, amit teljes egészében te teremtettél. Biztonságban tudhatod az összes szereplőt, akik szintén az általad kitalált úton leltek boldogságra/igazságra, stb...

Ha pedig sok időt fordítasz a történetre, nem csak fejlődsz és szórakozol, hanem a világot a saját képedre formálhatod, bármit megváltoztathatsz, tulajdonképpen kis Istent játszhatsz. Te irányítod a történetet, te döntöd el, hogy éppen vihar jön, vagy hóesés, hogy dombos, vagy sík a táj, hogy létezik-e a Jeti, avagy sem. Akármi kipattan a fejedből, az megvalósulhat.

A történet alapjai

Első dolgod lesz eldönteni, hogy milyen műfajban alkotsz. Maradsz a való világban, valós dolgokkal, esetleg kitalálsz egy újat? Vagy talán létezik a természetfeletti a mi Földünkön is, csak nem vettük észre? Csak te tudhatod, hiszen te találod ki az egészet, nincsenek korlátok.

Ha viszont már eldöntötted, onnantól figyelj, hogy egy 100%-ban reális írásban ne legyen ilyen jelenet:

Hazamentem az iskolából, és lehuppantam a kanapéra, majd szusszantam párat. Kopogást hallottam, ezért kimentem és ajtót nyitottam. Rég nem látott kentaur nagybátyám állt az ajtó előtt, majdnem másfél méterrel fölém magasodva.

Szóval, ha ilyen szerepel egy realista írásban, az már régen rossz, kivéve ha az adott szereplő részeg, alszik vagy beszívott. Semmi unikornis, semmi sellő, semmi tündér és egyéb (tudomásom szerint) nem létező dolgok. Természetesen lehet a regényben/novellába olyan szereplő, aki hisz abban, hogy léteznek pegazusok, de, ha végig szeretnéd tartani a történetet a valóság medrében, akkor semmiképp ne szerepeljen benne varázslatos lény.

Persze az sem éppen jó, ha egy fantasy történetben az ellenkezője történik, de itt már sokkal elfogadhatóbb. (kivéve, ha egy kitalált világban játszódik, ahol mindenkinek van mágiája) Meg tudod magyarázni azzal, hogy Xy még nem beavatott és nem tud a faunok létezéséről, esetleg Yz megivott egy bájitalt, amitől elfelejtette, hogy vannak különleges képességei, és azt hiszi, ő csak egy átlag ember.

Ezek után gondolkodj el rajta, hogy miről is fog szólni úgy az egész sztori. Egy idős hölgy elmeséli az unokájának első szerelmének megismerését? Egy lány, aki különleges képességekkel bír bonyodalmakba keveredik?  Egy fiatal srác küzdelme a rákkal?

Csak rajtad áll. A lényeg pedig az eredeti ötlet, hiszen senki sem olvas el szívesen egy sztorit nyolcféleképpen megírva.

A történetnek ugye hangulata is van, ami majdnem végig uralkodik az egészen. Az utolsó példához például nem illene feltétlenül boldogság és hepiszivárvány lépten-nyomon, hiszen nagy fájdalmakkal kell megküzdenie a főszereplőnek. Ugyanakkor a nagymama hatalmas valószínűséggel boldogan emlékszik vissza ifjú napjaira.

Körvonalak

Miután eldöntötted, hogy miről szól majd az irományod,  ki kell találnod, hogy milyen események sorozatából áll majd. Nem kell a legapróbb részletekig kidolgozni az egészet, csak olyan 3-4 részre bontani, hogy a nagyobb események és a végkifejlet meglegyen, mivel egy komolyabb, több szálon futó történetben előre tudnod kell, hogy ki mikor merre, mert könnyen belegabalyodhatsz az eseményekbe.

Természetesen az is lehet, hogy az első pár fejezetben, amíg te is megismered a szereplőidet, még változhat, de jó, ha tisztában vagy nagyjából azzal, hogy mit akarsz kezdeni az általad teremtett emberekkel, környezetükkel.

Ha viszont egy egyszerűbb sztorival foglalkozol, sokan csinálják azt, hogy írás közben találják ki a következő csavarokat, és csak egy halvány végkifejlet van a szemük előtt. Nem tudom. Én inkább nem javasolnám ezt a fajta megoldást, hiszen, ha elakadsz, akkor semmilyen kapaszkodód sem lesz, ami segíthetne, hogy merre kell mennie a karaktereknek, hogy milyen eseménynek kellene történnie, hogy közelebb kerülj a következő nagyobb csavarhoz, ami alapján haladhatnál tovább.

Kitartás

Értelem szerűen az üres lap szindrómát bármilyen módszerrel megszenvedheted, ez már csak így megy, teljesen természetes, és minden író átesik rajta legalább egyszer élete során. Ilyenkor se kedved, se ihleted. A lényeg a kitartás! Tartsd szem előtt a célodat, és átverekedheted magadat minden akadályon!

***

Remélem segített a cikk, és ezután egyel közelebb jutottál afelé, hogy elkezdd a saját írásodat!

Ne feledd, hogy nem muszáj rögtön belecsapni a közepébe, megfontoltan és előrelátóan is nagy esélyed van arra, hogy egy igényes írást tudj magadénak. Nem kell sietni vele, nem attól lesz valaki jó író, hogy amint kitalálja, már meg is van a blogja.

Lizzy

Következő rész