2015. május 18., hétfő

Bemutatkozás?(avagy a látszat néha csal)

 Kedves Olvasó!

 Ha most ezt a bejegyzést olvasod akkor bizonyára először nem tűnik fel, de ha jobban megfigyeled a köszöntést kicsit mintha belsőséges lenne, kicsit olyan mintha mi már ismernénk egymást.
 Lehet így van, és lehet hogy nem. Lehet hogy furcsának találtad, lehet hogy csak tovább olvastál arra számítva, hogy a következő sorokban majd további fecsegéseimet találod arról hogy milyen is vagyok én? Hiszen erről szólna egy normális bemutatkozás. Hogy miért nem így kezdtem? Meglepő de csak azért mert arra a kérdésre hogy ki is vagyok, magam sem tudok felelni. Most biztos azt mondod magadban, hogy ugyan már hiszen mindenki ismeri legalább saját magát. Bizonyára tévedsz, biztos hogy ismered magadat? A válaszod vagy nem vagy igen lehet. Ha nemet válaszoltál akkor te bizony ugyanabban a cipőben jársz mint én, sorstársak vagyunk. Ha a válaszod igen volt akkor még nem tudod de tulajdonképpen sorstársak vagyunk. Történt meg már veled egyszer is hogy nem értetted hogy mit miért teszel abban a pillanatban? Kaptad már azon magad hogy egy perccel ezelőtti rosszul sikerült pillanaton rágódsz, mert úgy érezted te sohasem tettél volna ilyet. Ha még mindig kitartsz az igen mellett, akkor kijelenthetem hogy annyira mégsem ismered magad.
 Most biztos feleslegesnek érzed eddigi soraimat, hiszen ha tulajdonképpen nem tudok bemutatkozni, akkor miért írom ezt a bejegyzést? Miért húzom az idődet? Miért kérdezgetlek olyasmiről, amiben eddig biztos voltál? A válasz egyszerű: bár nem tudom megfogalmazni hogy ki is vagyok én, ezért inkább leírom hogy körülbelül milyennek képzelem magam, és remélem hogy neked majd sikerül kiismerned engem. Bocsájtsd meg nekem ha félre informálnálak, de tudod lehet hogy félre ismerem magam, mindegy is legalább azt a lényemet is megismered amiben én hiszek, aminek én tartom magamat.
Kezdjük is az elején. Smiley Smiley a költői és írói álnevem. Hogy miért van erre szükség? Csak apró formalitás, végtére is mindenkinek kell legyen egy neve, és ha az a valaki még a tollkoptatással is foglalkozik akkor illendő hogy az olvasók körében a nulláról induljon. Hangsúlyozom ez nem arról szól hogy álnevek mögé bújjunk, hanem arról hogy az emberek felismerjenek minket. Tudom most ez egy kicsit furcsán hangzik. De tudod kedves olvasó( látod már megint milyen tapintatlan voltam hiszen megint így szólítottalak) egy egy ilyen név sok mindent elárul, az olvasók felé is . Gondolj csak az én nevemre. Gondolhatsz arra is hogy mindig mosolygok, de tévedsz, sokkal morcosabb vagyok mint gondolnád. Egyszerűen csak azért ez az álnevem, mert a mosolyokért csinálom ezt az egészet. Nem azért hogy híres legyek, gazdag vagy ilyesmi, egyáltalán nem érdekel, hiszen tudom hogy az sosem tenne boldoggá. Viszont az hogy valamit nap mint nap teszek az emberekért, az már igen, boldoggá tesz, és néha ha úgy tartja kedvem még el is mosolyodok, de csak azért hogy kiérdemeljem a Smiley nevet.
  Nem, nem vagyok újságíró, csak egy egyszerű író költő, aki szeret néha kicsit elmerengeni az élet dolgain. Hogy mióta írok? Kb. húsz perce kezdtem el a cikket azóta folyamatosan pötyögök, ahogy a szakirodalom mondaná mint egy mérgezett egér. Na de félretéve a viccet, körülbelül 4 éve, azóta hogy papírra vetettem első versemet. Persze akkor még elléggé ügyetlen voltam, nem mintha most nem lennék az, de a lényeg szerintem az, hogy úgy érzem kezdek csiszolódni, és ez reménységgel tölt el.
Persze mondhattam volna azt is hogy egész eddigi életemet az írással töltöttem. De az csak hazugság lett volna, hiszen mikor még a babakocsiban ültem nem a következő novellámon gondolkoztam, hanem csak csodáltam tájat. Akkor még gondtalan és gondolatlan volt az élet.
Szóval most hogy megtárgyaltuk babakoromat is jöhet a sokak által kedvelt kérdés : mit szeretsz? Bizonyára már te is feltetted sokszor ezt a kérdést. De óva intelek tőle, hiszen ha egy ismeretlen embernek felteszed ezt a kérdést akkor valószínűleg először egy sóhajt kapsz válaszul, ami egyértelműen nem jó jel. Az már annak a jele hogy legszívesebben azon nyomban elpárologna a Föld színéről. Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. De azért én most megpróbálkozok vele. Szeretem a napfelkelkeltét. A csokifagylaltot amit mentalevél díszít. A kis bábfigurákat, amik a gyerekkoromra emlékeztetnek. A könyveket, amik között mindig otthon vagyok. A bárányfelhőket, mert mindig ihletet adnak. Az apró házakat, mert azok számomra a menedék megtestesítői. Az utcai lámpákat, mert sosem engedik hogy eltévedjek. Az őszinte beszélgetéseket, mert azok megnyugtatják a lelkemet.
Nem rajongok bandákért ( jöhet a fúj) és olyan emberekért sem akiket csak a tévéből ismerek. Viszont szeretem a családomat, és felnézek a testvéremre és a barátaimra, az édesanyámra aki csak azért felkel hamarabb, hogy uzsonnát csomagoljon nekem. Édesapámra aki naphosszat dolgozik csak azért, hogy nekem mindenem meglegyen. A dédnagymamámra aki még mai napig is dolgozik a kertben, és nem azzal tölti délutánjait hogy rimánkodik, süt egy kis pogácsát egy kis lepényt, és mosolyogva figyeli a szomszédokat, de természetesen nem azért hogy pletykáljon róluk, csak azért hogy meglássa a rosszabb helyzetű embereket. Nem tudnám nélkülük elképzelni az életem. Ők tesznek azzá amilyen most vagyok. Mert mindennap megtanítanak valamire, és ezért örökké hálás leszek nekik.
 Nem vagyok az a cicbaba stílusú lány, nem sminkelem magam, és nem a vásárlás tölti ki az életem. Csak egy átlagos lány vagyok, na de inkább ezt nem mondom mert ha ezt most így cakli pakli kijelenteném a torkomnak ugrana több millió lány, hiszen ellopnám a dumájukat, szóval csak maradok az író költőnél. És annál hogy sosem akarok megváltozni. Maradok továbbra is az a valaki akit te sem ismertél az előző tíz percben ( ez persze nem vonatkozik az ismerőseimre.
   Kívánok további szép napot, és jó olvasást .
:) (igen ez az én aláírásom)
U.I Kérlek ha időd engedi  kommentelj, és mesélj magadról egy kicsit nekem, szeretném én is megismerni olvasóimat !
U.I 2 Megragadom az alkalmat és megköszönöm hogy megírhattam ezt a bejegyzést,köszönöm hogy adtatok egy esélyt, remélem hogy nem fogtok bennem csalódni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése