2015. június 2., kedd

Közvélemény kutatás - Internetes vásárlás

Sziasztok!


Mostanában picit jobban rákattantam erre a webshop témára, ez már a második cikk a héten erről, ráadásul még az e havi Web Hunting is hátra van, a linkek csak várnak a bejegyzéseben elfoglalt, jól megérdemelt jövőbeli helyükre. Viszont most nem ezért koptatom a billentyűzetet, hanem a pár hete már lezárt közvélemény kutatásomat szeretném összegezni nektek.

Kíváncsi voltam, hogy mások hogyan szoktak eljárni ilyenkor, és még ha nem is ismertem meg minden egyes mozzanatukat, körvonalakban azért eljutott hozzám valami. Vágjunk is bele:

1. Szoktál interneten vásárolni?
Igazán egyszerű kérdés, két válaszlehetőséggel. Gondolom mindenkinek egyből leesett, melyik ez a kettő. Az összesen 72 kitöltőből 49 szokta fogyasztani tárcája tartalmát az interneten is, huszonhárman pedig nem áldoznak ilyenekre vagyonukból. Nem számítottam ekkora eltérésre, hiszen több, mint háromszor annyian válaszoltak igennel, mint nemmel. Ezt főleg azért találtam furcsának, mert a kitöltők nagy része biztosan kiskorú, mégis ilyen arányban szoktak webshopokat látogatni. Úgy látszik sok az engedékeny szülő.

2. Miket szoktál rendelni?
Itt egyértelműen a ruha állt első helyen 32 szavazattal, utána a könyv, ezt a válaszlehetőséget 27 ember választotta. Volt egy egyéb lehetőség is, ide írtak póthajat(!), ékszereket, albumokat, mobilokat és telefontokokat is. A többi általam megadott válasz közül talán még a szobadekorációs elemek vezettek, a filmek és az élelmiszerek elhanyagolható mennyiséget értek el, utóbbit például csak egy személy vásárol.

3. Milyen gyakran szoktál vásárolni?

Nem voltak sokan azok, akik két-három hetente, vagy gyakrabban rendelnek, viszont pont ugyan annyian választották az évente párszor lehetőséget, mint a havonta-kéthavontát.

4. Hol szoktál vásárolni?
Rengeteg webshop létezik, ezért rengeteg különböző válasz is érkezett. Nincs (és nem is lesz) energiám/kedvem az összeset külön "analizálni", de bemásolom az összes választ ide:


5. Egszerre hány terméket vásárolsz?
Itt is a mértékletesség a jellemző, nem sokan vásárolnak öt terméknél többet, bár általában 1-2 vagy váltpzó mennyiségű tárgy kerül az online kosarakba.

6. Van egy ár limit, ami felett nem vásárolsz?
A válaszadók 75%-a egy kereten belül tartja magát, a többiek pedig "nem aggódnak az ár miatt" (Azért gondolom ők sem vásárolgatnak csak úgy 200 euróért konzervbe zárt berlini levegőt, esetleg londoni időt díszdobozban)

7. Számít, ha a postázás ingyenes?
Ez egy elég lényeges dolog, hiszen a postázás sokszor pofátlanul drága, megduplázza a termék árát. A legtöbbek csak akkor rettennek el, ha nagyon drága az adott termék kiküldési költsége, a többiek kis különbséggel az ingyenes postázást részestették előnyben.

8. Miért vásárolsz az interneten?
Ismét véleménykifejtős téma, szóval jöhet a szövegdoboz:

*Utolsó két válaszoló: Lelki társak! *

9. Van jó/rossz élményed ezzel kapcsolatban?



10. Mi a véleményed az internetes vásárlásról?


***
Mint azt előre is gondolni lehetett, nagyon megoszlanak a vélemények ezzel kapcsolatban, de ez így van rendjén, nem lehet mindenkinek ugyan az a meglátása. Véleményem szerint egy nagyon jó dolog, hiszen egyszerű és praktikus, viszont azokkal ellentétben, akik előttem válaszoltak, szerintem nem feltétlenül olcsóbb, sőt.
Nektek mi erről a véleményetek? Kommenteljetek, várom a visszajelzéseket, mert minden egyes ilyen életjel tőletek nagyon sokat jelent nekem!
(Láttátok már a Facebook oldalunkat? ITT megtalálhatjátok, és nyomhattok egy lájkot, így könnyedén értesülhettek a készülő bejegyzésekről és még sok másról!)

Lizzy

Bepötyögte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2015. május 31., vasárnap

A webvásárlók kánaánja - Wheretogetit

Sziasztok! 


xxx
Aki már huzamosabb ideje követi a blogot, annak biztosan feltűnt, hogy imádok neten vásárolgatni. (A bejegyzés megírása közben egy weben rendelt pulcsi és egy ugyan onnan származó nadrág van rajtam.) Jó-jó. Nem igazán meglepő egy 15 éves lánynál, hogy a webshopok világa beszippantotta, de szerintem ennek Magyarországon nincs még akkora kultusza, mint például Amerikában. Azért remélem, hogy nem vagyok egyedül ezzel a mániámmal, és segíthetek ezzel a cikkel. Esetleg az is, aki nem szokott így vásárolni, benézhet erre a honlapra, hiszen a legtöbb alkalommal én is csak gyönyörködöm. De nem is húzom tovább az időt; bemutatom a wheretoget.it-et!

Az oldal lényege röviden annyi, hogy a regisztrált tagok képeket tölthetnek fel, amelyeken ruhák szerepelnek. (akár emberekkel a képen, akár nélkülük. Bárhogyan.) A többiek pedig linkeket küldhetnek hozzá, olyan webshopokról, ahol meg lehet vásárolni. El lehet menteni a még beszerzési link nélküli ruhákat, ilyenkor az illető értesítést kap, ha érkezik hozzá egy újabb lelőhely.
xxx

Tulajdonképpen nagyon egyszerű és kézenfekvő megoldás ez az oldal, viszont például nekem sosem jutott volna eszembe ilyesmi, ebben rejlik nagyszerűsége.

Nem csak ruhákat, hanem kiegészítőket is fel lehet tölteni, továbbá a könnyebb megtalálhatóságért tagek, és kategóriák vagy éppen népszerű trendek alapján is megy a bontás. Lehet követni hírességeket és stílusirányzatokat, küldhetsz kommenteket, egyszóval majdnem úgy működik, mint egy közösségi oldal.

xxx
Egyébként a másik nagyon kedvelt dolog az, hogy mások ajánlanak neked ruhát. Annyi az egész, hogy egy képre leírod az adatokat arról, hogy mikorra keresed a ruhát, hány éves vagy, milyen stílust követsz, vagy akármit, ami szerinted fontos, majd várod, hogy mások linkeljenek neked ruhákat.

Szóóval...
Én csak ajánlani tudom az oldalt, még azoknak is, akik nem vásárolnának, mert általában én sem szoktam ilyen úton rendelni, megvannak azok az oldalak, ahonnan szeretek ruhákat venni.




Lizzy

Bepötyögte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2015. május 30., szombat

Top 5 könyves páros - Kihívás

Sziasztok!


Nem olyan régen a bog szerkesztői ki lettek hívva a Top 5 könyves pár bejegyzés megírásához. Én pedig most a jelenleg tartó buzgósági löketemet kihasználva megírom. Remélem tetszeni fog, a végén pedig kíváncsi lennék, hogy ki ért velem egyet, és ki az, aki másokat választana meg.
Demostakkorelkezdem:

5. Avery és Grayson - Szívzűrterápia strébereknek


Amikor olvastam; imádtam őket. Most; imádom őket. Egyszerű és nagyszerű könyv egyébként, ráadásul nem annyira (de azért eléggé) populáris, mint az első három helyen álló történet.

4. Sky és Zed - Lélektársak 1.

Naggyon rég olvastam már a trilógiát, de az biztos, hogy ők ketten mindig előkelő helyet foglalnak majd el a szívemben.

3. America és Maxon - Párválasztó

A kihívóm első helyezettjei nálam ide csúsztak. Lehetetlen őket nem imádni! <3

2. Clary és Jace - A végzet ereklyéi

Olvastam a könyveket, láttam a filmet a szekszuális Jamie Campbell Bowerrel. És aww. Nagy Cassandra Clare fan vagyok, így nem hiszem, hogy ez után nehéz lenne kitalálni az első helyezettet...

1. Tessa és Will - Pokoli szerkezetek

Valamiért még van hátra pár oldal az utolsó részből, de már kijelenthetem, hogy örökforeverszuper kedvencek. Főleg a páros Will nevezetű fele miatt.
***
Najó. Hallgatom a véleményeiteket kommentben. Nektek kik a kedvenceitek? Akiket Akit pedig kihívok:
- Szonidea

Lizzy

Bepötyögte: dátum: 2 megjegyzés:

DIY - Radírból dekoráló eszköz

Sziasztok!

Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy így eltűntem, de másfél hét múlva ballagok, és az események felgyorsultak. Vagy nem tudom... Ma viszont egy DIY bejegyzéssel jöttem, mert már régen akartam egyet csinálni, de sosem volt semmi ötletem. Egészen tegnapig. Igazából nagyon egyszerű dolog, a radírból egy pecsét vagy mi fog készülni, de a címben azért ez mégsem nézne ki bizalomgerjesztően. Azért remélem, most, hogy hangoztatom, milyen szuper azért már itt maradsz és elolvasod!

Szükséged lesz:
- Radírra,
- sniccerre (hú, de hülye szó),
- nyomdapárnára,
- papírra,
- és egy adag kreativitásra!




Elsőként a radírt vágd a megfelelő méretre, egy inci-finci mintát ne egy hatalmas radírba vágj bele! Gondold el, hogy kb mekkora mintát szeretnél, és aszerint méretezd!

Most, hogy ez megvan, rajzold le a mintádat egy papírra, majd tedd mellé a - még üres - radírt, és tükrözve rajzold fel! Persze, ha nem muszáj jobbra néznie a figurádnak, akkor rögtön a radírra is kezdheted, ám a szöveggel mindenképp így járj el, mert amikor lenyomdázol valamit, az fordítva lesz a papíron!



Ezután következhet a vágás! 45 fokban megdöntve karcold bele a radírba a körvonalat, majd a másik irányból is tedd ezt, így ha kész vagy és mindent jól csináltál, egy V alakú mélyedés lesz végig a forma mentén. A hangsúly inkább a minta szélességén és nem a mélységén van. (De persze mindkettő lényeges)


Tedd a nyomdát a tintaszivacsra(vagy mi), hogy beszíneződjön, majd nyomd a papírra, és máris kész a lenyomata!



Nekem elsőre a madárka feje túl vékonyra sikeredett, így azon a szakaszon vastagítanom kellett, hogy jól látszódjon a papíron, és ne folyjon bele a mintába a tinta.
Nagyon aranyos díszítő minta, jól fel lehet vele dobni rengeteg dolgot!

Remélem, hogy segítettem/tetszett a bejegyzés! És ismét elnézést azért, hogy eltűntem,már csak két hét, utána ígérem, hogy elegetek lesz belőlem!
Kommentben pedig várom a képeket a Ti alkotásaitokról!

Lizzy

Bepötyögte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2015. május 18., hétfő

Bemutatkozás?(avagy a látszat néha csal)

 Kedves Olvasó!

 Ha most ezt a bejegyzést olvasod akkor bizonyára először nem tűnik fel, de ha jobban megfigyeled a köszöntést kicsit mintha belsőséges lenne, kicsit olyan mintha mi már ismernénk egymást.
 Lehet így van, és lehet hogy nem. Lehet hogy furcsának találtad, lehet hogy csak tovább olvastál arra számítva, hogy a következő sorokban majd további fecsegéseimet találod arról hogy milyen is vagyok én? Hiszen erről szólna egy normális bemutatkozás. Hogy miért nem így kezdtem? Meglepő de csak azért mert arra a kérdésre hogy ki is vagyok, magam sem tudok felelni. Most biztos azt mondod magadban, hogy ugyan már hiszen mindenki ismeri legalább saját magát. Bizonyára tévedsz, biztos hogy ismered magadat? A válaszod vagy nem vagy igen lehet. Ha nemet válaszoltál akkor te bizony ugyanabban a cipőben jársz mint én, sorstársak vagyunk. Ha a válaszod igen volt akkor még nem tudod de tulajdonképpen sorstársak vagyunk. Történt meg már veled egyszer is hogy nem értetted hogy mit miért teszel abban a pillanatban? Kaptad már azon magad hogy egy perccel ezelőtti rosszul sikerült pillanaton rágódsz, mert úgy érezted te sohasem tettél volna ilyet. Ha még mindig kitartsz az igen mellett, akkor kijelenthetem hogy annyira mégsem ismered magad.
 Most biztos feleslegesnek érzed eddigi soraimat, hiszen ha tulajdonképpen nem tudok bemutatkozni, akkor miért írom ezt a bejegyzést? Miért húzom az idődet? Miért kérdezgetlek olyasmiről, amiben eddig biztos voltál? A válasz egyszerű: bár nem tudom megfogalmazni hogy ki is vagyok én, ezért inkább leírom hogy körülbelül milyennek képzelem magam, és remélem hogy neked majd sikerül kiismerned engem. Bocsájtsd meg nekem ha félre informálnálak, de tudod lehet hogy félre ismerem magam, mindegy is legalább azt a lényemet is megismered amiben én hiszek, aminek én tartom magamat.
Kezdjük is az elején. Smiley Smiley a költői és írói álnevem. Hogy miért van erre szükség? Csak apró formalitás, végtére is mindenkinek kell legyen egy neve, és ha az a valaki még a tollkoptatással is foglalkozik akkor illendő hogy az olvasók körében a nulláról induljon. Hangsúlyozom ez nem arról szól hogy álnevek mögé bújjunk, hanem arról hogy az emberek felismerjenek minket. Tudom most ez egy kicsit furcsán hangzik. De tudod kedves olvasó( látod már megint milyen tapintatlan voltam hiszen megint így szólítottalak) egy egy ilyen név sok mindent elárul, az olvasók felé is . Gondolj csak az én nevemre. Gondolhatsz arra is hogy mindig mosolygok, de tévedsz, sokkal morcosabb vagyok mint gondolnád. Egyszerűen csak azért ez az álnevem, mert a mosolyokért csinálom ezt az egészet. Nem azért hogy híres legyek, gazdag vagy ilyesmi, egyáltalán nem érdekel, hiszen tudom hogy az sosem tenne boldoggá. Viszont az hogy valamit nap mint nap teszek az emberekért, az már igen, boldoggá tesz, és néha ha úgy tartja kedvem még el is mosolyodok, de csak azért hogy kiérdemeljem a Smiley nevet.
  Nem, nem vagyok újságíró, csak egy egyszerű író költő, aki szeret néha kicsit elmerengeni az élet dolgain. Hogy mióta írok? Kb. húsz perce kezdtem el a cikket azóta folyamatosan pötyögök, ahogy a szakirodalom mondaná mint egy mérgezett egér. Na de félretéve a viccet, körülbelül 4 éve, azóta hogy papírra vetettem első versemet. Persze akkor még elléggé ügyetlen voltam, nem mintha most nem lennék az, de a lényeg szerintem az, hogy úgy érzem kezdek csiszolódni, és ez reménységgel tölt el.
Persze mondhattam volna azt is hogy egész eddigi életemet az írással töltöttem. De az csak hazugság lett volna, hiszen mikor még a babakocsiban ültem nem a következő novellámon gondolkoztam, hanem csak csodáltam tájat. Akkor még gondtalan és gondolatlan volt az élet.
Szóval most hogy megtárgyaltuk babakoromat is jöhet a sokak által kedvelt kérdés : mit szeretsz? Bizonyára már te is feltetted sokszor ezt a kérdést. De óva intelek tőle, hiszen ha egy ismeretlen embernek felteszed ezt a kérdést akkor valószínűleg először egy sóhajt kapsz válaszul, ami egyértelműen nem jó jel. Az már annak a jele hogy legszívesebben azon nyomban elpárologna a Föld színéről. Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. De azért én most megpróbálkozok vele. Szeretem a napfelkelkeltét. A csokifagylaltot amit mentalevél díszít. A kis bábfigurákat, amik a gyerekkoromra emlékeztetnek. A könyveket, amik között mindig otthon vagyok. A bárányfelhőket, mert mindig ihletet adnak. Az apró házakat, mert azok számomra a menedék megtestesítői. Az utcai lámpákat, mert sosem engedik hogy eltévedjek. Az őszinte beszélgetéseket, mert azok megnyugtatják a lelkemet.
Nem rajongok bandákért ( jöhet a fúj) és olyan emberekért sem akiket csak a tévéből ismerek. Viszont szeretem a családomat, és felnézek a testvéremre és a barátaimra, az édesanyámra aki csak azért felkel hamarabb, hogy uzsonnát csomagoljon nekem. Édesapámra aki naphosszat dolgozik csak azért, hogy nekem mindenem meglegyen. A dédnagymamámra aki még mai napig is dolgozik a kertben, és nem azzal tölti délutánjait hogy rimánkodik, süt egy kis pogácsát egy kis lepényt, és mosolyogva figyeli a szomszédokat, de természetesen nem azért hogy pletykáljon róluk, csak azért hogy meglássa a rosszabb helyzetű embereket. Nem tudnám nélkülük elképzelni az életem. Ők tesznek azzá amilyen most vagyok. Mert mindennap megtanítanak valamire, és ezért örökké hálás leszek nekik.
 Nem vagyok az a cicbaba stílusú lány, nem sminkelem magam, és nem a vásárlás tölti ki az életem. Csak egy átlagos lány vagyok, na de inkább ezt nem mondom mert ha ezt most így cakli pakli kijelenteném a torkomnak ugrana több millió lány, hiszen ellopnám a dumájukat, szóval csak maradok az író költőnél. És annál hogy sosem akarok megváltozni. Maradok továbbra is az a valaki akit te sem ismertél az előző tíz percben ( ez persze nem vonatkozik az ismerőseimre.
   Kívánok további szép napot, és jó olvasást .
:) (igen ez az én aláírásom)
U.I Kérlek ha időd engedi  kommentelj, és mesélj magadról egy kicsit nekem, szeretném én is megismerni olvasóimat !
U.I 2 Megragadom az alkalmat és megköszönöm hogy megírhattam ezt a bejegyzést,köszönöm hogy adtatok egy esélyt, remélem hogy nem fogtok bennem csalódni.

Bepötyögte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2015. május 10., vasárnap

Őrület

Sziasztok!

Nemrég eszembe jutott, hogy szívesen írnék egy cikket a mostanában hódító őrületekről. Vagy hogyan is nevezik őket. Nem vagyok nagy divatmajom, így szinte 99%, hogy már hétmillió éve elavult dolgokat is felsorolok majd, de nem baj. Igyekszem olyanokat választani, amikek én is büszke(?) tulajdonosa vagyok, és tudok róla véleményt mondani.
Igyekszem minden előnyt és hátrányt figyelembe véve pontozni is őket.

Thigh Gap

Avagy az űr, ami elválasztja lábaidat

Elég megosztó dolog, sokak nem szeretik, vannak, akik észre sem veszik és vannak olyanok, akik megadnának bármit, hogy legyen egy lyuk a combjaik között.

Szerintem ha valaki túlzásba esik, az már nagyon beteges, hiszen van egy határ. De afelett nekem kifejezetten tetszik. Mikor először hallottam róla, rögtön álltam a tükör elé, és nézegetni kezdtem a lábaimat. Megállapítottam, hogy éppencsak nincs, ezért rögtön letöltöttem egy workoutot hozzá, amit egyszer megcsináltam, és furcsamód másnaptól feltűnt. Egy hónap múlva ismét megcsináltam, és hatalmas izomlázam is lett tőle, de úgy gondolom megérte. Nem hatalmas rés, a képen lévőnél kisebb, de én úgy gondolom, nekem éppen megfelelő.

 A ló másik oldala a túl vékony láb, ezt szerintem nem lehet workouttal elérni, koplalni kell hozzá, mint állat. Az pedig nem tesz éppen jót a szervezetnek, ráadásul sokszor még gusztustalan is.

Mindenkinek a lelkére kötöm, hogy ha szeretne magának, azért dolgozzon meg, és NE koplaljon, hiszen ha egy hosszabb éhezés után zsír jut a szervezetbe, azt gyorsabban megkötődik, és oda a "munka". Ráadásul egy izmos és vékony láb jobban néz ki, mint egy nyeszlett pipaszár bot.

Én ennek az őrületnek 10/6 pontot adnék.

Vintage napszemüveg

Avagy a retro(?) csoda *.*


Ismét egy olyan dolog, ami van. És IMÁDOM. Egészen pár nappal ezelőttig abban a tudatban éltem, hogy egy stílus sem áll jól, de a Váci utcán vettem egy ilyesmit(Az enyém kicsit kerekebb), és meg vagyok vele elégedve.
(Egyébként sokan cicanapszemüvegnek is hívják, szerintem nem éppen találóan...)
Eddig viszont rajtam kívül egyetlen emberrel sem találkoztam, akinek jól áll, ezt sokak hátrányának vehetjük, akire viszont passzol, annak előny, hiszen nem lesznek sokan ezzel a fajta szemüveggel az utcákon.

Én neki 10/9 pontot adok

Virágkoszorú

Avagy a Szigetribanc szett második fontos kelléke

Gondolom mindenki ismeri, és nem kell bemutatni a virágkoszorút. 99%-osan jól áll bárkinek, szóval ezzel nehezen lehet mellélőni. Sokan az előbb említett napszemüveggel párosítva hordják, ami egy barátnőmet idézve "nagyon hippis stílusú". (Ezt igazából bárki mondhatta volna...)

10/8 pont

Kalap

Avagy ide nincs semmi frappáns ötletem

Mára már a fiatalok nagy része rászállt az American Horror Storyra. Éés ez egyértelműen azzal jár, hogy sokan hasonlítani akarnak a szereplőkre, akiknek sikerül, azokra pedig mások akarnak hasonlítani és így tovább. Így kirobbant a Violet Harmon őrület, azon belül is a kalapmánia. Rengetegeknek jól áll, és többek között ennek is köszönheti népszerűségét. Nekem van, volt és lesz is, hiszen egyszerű, de nagyszerű kis dolog.

10/8 pont

***

És nektek mi a véleményetek erről? Hagyjatok egy kommentet, hogy Ti ezek közül mit szeretnétek, esetleg mi az ami van nektek!

Lizzy

Bepötyögte: dátum: 2 megjegyzés:

2015. május 7., csütörtök

Novella-1



Az ágyamon feküdve olvastam a töri könyvemet, amikor meghallottam, hogy valaki kopog a szobám ajtaján. Furcsának találtam, mert még nem szoktam meg teljesen, hogy milyen udvariasak az itteniek. Otthon, egy normális napon senki nem törődött volna a családomból azzal, hogy kopogjon, mindenki kéretlenül berontott a szobámba, amiatt akkor sokat panaszkodtam. Most már visszasírnám azokat az időket, amikor csak ez volt a legnagyobb problémám.

- Gyere be! - szóltam ki, miközben próbáltam látszólagos rendet teremteni, amivel nagyjából annyira jutottam, hogy a tankönyveimet az ágyamról a pár lépésre lévő kis íróasztalomra löktem, és az ajtó irányába fordultam. Az ajtóban bizonytalanul állt meg a védencem tíz éves húga, a maga szőke, göndör hajával, tengerkék szemével, és virág mintás pizsamájában, mezítláb. Aranyos, kedves, és kíváncsi kislány volt, és amióta náluk laktam, mindig figyelemmel kísért, hogy mit hogyan csinálok, noha volt egy idősebb nővére, bár azt nem mondhatnám, hogy sokat törődött a kislánnyal.

- Gyere be, ne állj meg az ajtóban! - biztattam mosolyogva a kislányt. Kelly bizonytalanul beljebb lépett, felmérve az aprócska szobát, ami régen a bátyjáé volt, a amit most az én cuccaim foglaltak el. Lassan járta körbe a szobámat, és szemügyre vett mindent; a fehér, kopott tapétát, az ágyamat, amin az imént feküdtem, a szanaszét szórt ruháimat. Ha tudom, hogy most fogja megvizsgálni a szobámat, nagyobb rendet rakok. Így rossz példát mutatok neki, azt pedig nagyon nem szeretném.

- Általánosságban nagyobb rend van, de tudod, most egy picit szétszórt vagyok, nagyon sokat kell tanulnom, hogy jók maradjanak a jegyeim, meg hát az éjszakai portyák is... -haraptam el a mondat végét. Na igen, nem kellett volna megemlítenem neki az őrködést. A családjával abban maradtunk, hogy nem árulunk el neki sok mindent, sem a történtetekkel kapcsolatban, sem pedig a jövővel kapcsolatban, hogy mit tervezünk. Már ha egyáltalán terveztünk volna valamit, ugyanis fogalmunk sem volt, hogy mihez fogunk kezdeni, napról napra éltünk, nem volt semmi tervünk, hogy kezdjünk valamit a helyzettel, pedig nem ártana, mert nem akarok sokáig "élősködni" a család nyakán, de mivel nincs munkám, és otthonról is kidobtak, ezért kénytelen vagyok, amíg meg nem oldjuk a helyzetet. Ha sikerül megvédenem Kelly bátyját, Briant, még pár hónapig, akkor talán véget tudunk vetni ennek az egésznek; elvégre a bandának már most nagyon fogyóban van a türelme, nem hiányzik nekik, hogy ne tudják eltenni a láb alól a védencemet. Tudom, hogy ők fognak lépni először, és azt is tusom, hogy nekünk az nagyon nem fog tetszeni. Még most is, ha arra gondolok, hogy a "védencem" az a srác, akinek a családjánál most lakok. furán érzem magam; izgatott vagyok, de ugyanakkor van benne egy egészséges félsz is. Na jó, tulajdonképpen majdnem elutasítottam a felkérést, amikor Brian szülei megkértek rá, hogy vigyázzak a fiukra, elvégre ha én hibázok, egy másik emberen csattanhat az ostor. Azzal próbáltak engem rávenni, hogy mégis vállaljam el, hogy van egy barátjuk, egy rendőrtiszt, aki segít majd nekem, így nem 0-24 kell vigyáznom rá. Eleinte nem akartam. De meggondoltam magam, elvégre Brian a barátom, segítenem kell neki. Attól féltem a legjobban, hogy a hirtelen haragom, a lobbanékony természetem majd meggátolja azt, hogy normálisan vigyázzak rá, de kiderült, hogy még jó is. Valamilyen szinten. A lényeg az, hogy már eddig is túlélte, ami szerintem határozott haladás - legalábbis szerintem, mert már fél éve a védencem, míg az aranyhalam egy hétig sem bírta-.

- Nembaj, megértem. Én is szeretem, ha rendetlenség van a szobámban. Ha jobban meg akarom fogalmazni, akkor az az általam használt rendszer, amit csak én értek, és nem akarom, hogy már belekavarjon, mert akkor nem fogom megtalálni amit keresek. - feleltem mosolyogva Kelly, majd leült az ágyam szélére.

- Valami baj van? Rosszat álmodtál?

- Hát... Igen. És ugyanakkor nem.

- Na jó, ezt nem értem...- ráztam meg a fejemet, miközben leültem mellé az ágyamra..

- Hát az úgy volt, hogy este hallottam Brian beszélgetni telefonon egy csajjal. Ő csak Annának hívta, és azt monda, hogy ott lesz a buliján. - én riadtan néztem körbe, a fegyvereimet keresve, ami pár altatóval tele tévő fecskendőből, tőrökből, és álkulcsokból állt. Elég szegényes, meg kel hogy mondjam, de abból kell gazdálkodnom, amim van. Persze a 'társam' ennél jobban van felszerelve, de ezen nem szoktunk vitázni, örültem, hogy a család helyettem megvette ezeket a dolgokat is, hát még ha a saját pénzemből kellett volna...

- Egyébként az ablakon keresztül szökött. meg. - tetté hozzá Kelly. Én pánikba esve bólintottam, miközben a hajgumimat kerestem.

- És azért mondtam, hogy rosszat álmodtam, mert nem tudom eldönteni, hogy tényleg álmodtam, vagy tényleg betört valaki a házban egy ablakot. - én a a keresgélés közben lefagytam,éppen egy adag ruhát fogva a kezemben.

- Hogy mit mondtál? - kérdeztem még riadtabban. Nagyon rossz fordulatot kezd venni az estém. Bár, ha jobban belegondolok, a töri tanulásnál nem nagyon lehet rosszabb.

- Azt, hogy Üveg csörömpölést hallottam a mellettem lévő szobából. - felelte értetlenül.

- Kelly, most nagyon figyelj rám! Azonnal el kell bújnod. Gyere, elbújtatlak a szekrényemben! - mondtam határozottan. Ha igaza van, akkor el kell még intéznem egy-két dolgot, mielőtt elmegyek Anna bulijára, és hazarángatom, a minden bizonnyal már részeg Briant. Még jó, hogy tudom, hol lakik a barátnője...

- Miért kell elbújnom, Sarah?

- Ezt most hosszú lenne elmagyarázni, legyen elég annyi, hogy nagyon sokat segítettél. - Mosolyogtam rá biztatóan, majd a szekrényemből kikotorva a ruhákat leültettem, és ráhánytam egy adag ruhát, meg cipőt.

- Ugye nem vagy klausztrofóbiás?

- Nem. De mi folyik itt, Sarah?

- El fogom mondani. Megígérem, jó?

- Oké. - felelte kelletlenül, egy rakás ruha alatt kuporogva. Rázártam a szekrényajtót, és gyorsan magamhoz vettem egy tőrt, meg felkötöttem az ébenfekete hajam. Akármilyen menő is kiengedett hajjal harcolni, nem praktikus, és nagy veszélyes. Kiléptem az ajtón, és végigsettenkedtem a sötét folyosón, minden szobába csendben benyitva. A folyosó vége felé van Kelly szobája, tőle jobbra Briané, tőle balra a szülei szobája. Halk beszéd ütötte meg a fülemet, ahogy elhaladtam a kislány szobaajtaja előtt, de tudtam, hogy a hang a szülei szobájából jön. Az ajtajuk előtt megállva hallgatóztam még pár pillanapig, majd csigalassúsággal nyomtam le a kilincset. Sajnálatos módon, ez az ajtó mindig is nyikorgott, ha valaki kinyitotta, ezért imádkoztam, hogy most ne árulja el a jelenlétemet. Szerencsére, szépen, halkan nyílt ki, így alaposan megnézhettem magamnak az elém táruló jelenetet. Brian apja egy fekete ruhás férfi előtt állt, feltartott kézzel, kék pizsamában, papucsban, szemüvegben. A férfi egy fejjel magasabb volt nála, és fegyvert fogott rá. A pasas nem vett észre, de ha egy árva hangot is kiadok, leleplezem magam. Fegyvert keresve a szobában, körbepillantottam. A szemem megakadt az ajtó mellett lévő komódon, és a rajta lévő vázán, a gyomokkal együtt. Szép virágok voltak, az kétségtelen, de ebben a helyzetben valahogy nem tudtam értékelni. Csak a fegyvert láttam a virágokban, és a vázában. Óvatosan, igyekeztem hang nélkül leemelni a vázát, de megremegett a kezem, és a vázában lévő virágok levelei megzörrentek. Szerencsére a férfi nem vette észre, mert a teljes figyelmét Brian apjára koncentrálta. Kezdők hibája. Eleinte mindenki beleesik ebbe a hibába, hogy ugyebár elméletileg mindenki alszik, ezért nem kell mindenre odafigyelni. Hát persze... Természetesen a pasas figyelmetlensége nekem csak jó, de akkor is bosszantó a figyelmetlensége. Lassan bentebb toltam az ajtót, hogy legyen helyem a támadásra. Egy gyors mozdulattal a betörő arcába vágtam a vázát, és elővettem a tőrömet, majd azt is eldobtam. A végeredmény: a pasas elejtette a pisztolyt, ami Brian apja arrébb rúgott, én pedig rátámadtam a vizes, és összezavarodott betörőre. Rövid küzdelem után a földön kötött ki, kicsavart kézzel, és arccal a szőnyegbe nyomva, hála az edzéseknek. Szóltam Brian apjának, hogy hívja ide a társamat, ő majd elintézi a 'betörőt' én pedig megyek a fiáért, és összeszedem egy házibulin. Induljon hát a parti!



Sziasztok! Remélem, hogy tetszett nektek, és arra gondoltam, hogy ez egy három részes novellasorozat első része lehetne. Mit szóltok hozzá? Kommentben várom a válaszaitokat.
 ~Niki
Bepötyögte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)